1/1. rész ~ Liz vagyok

Ma van a suli első napja. Most épp 7:45 van. El fogok késni az új gimimből, de nem érdekel. Végülis... annál jobb! Legalább emlékezetes lesz az ottani első pillanatom.
El kéne kezdenem készülni... Nem szünetben akarok beérni, úgy nem lesz benne semmi vicces.
Jajj, el is felejtetettem! Hiszen még be sem mutazkoztam! Liz vagyok. Mesélek kicsit magamról míg kivasalom a hajam. Kezdjük a külsőmmel. Eredetileg hullámos a hajam, ami nekem sehogy sem áll, éppen ezért kell kivasalnom. Befestettem feketére és minden hónapban más színű melírcsíkokat rakok bele. Az eredeti hajszínem egyébként szőkésbarna. Viszonylag hosszú, a hátam közepéig ér. A mostani csíkok zöldek, olyan jól néz ki! Pont mint egy Monsteres doboz, de mindegy is. A lényeg, hogy nekem tetszik. Nem vagyok különösebben magas de azért az átlag 170 cm megvan. A bőröm elég fehér, könnyen le is égek... Többek között ezért nem szeretem a nyarat. A többi indokról meg majd később. A ruháim hasonlítanak Avril Lavigne cuccaihoz. Elképesztően jó stílusa van a csajnak! Bár mióta jött ez a Hello Kitty mániája kicsit fura lett...
Egyedül élek a lakásomban egy társasházban a belvárosban. Szerencsére a bátyám megvette, szóval nem kell a lakbér miatt aggódnom. Azért költöztem ide, mert anya két évvel ezelőtt meghalt egy balesetben, az apám pedig évekkel ez előtt elhagyott minket, azóta pedig semmi hírt nem adott magáról. Mivel az örökségem nem fog örökké tartani, a szabadidőmben fotómodellként dolgozom divatlapoknak. Mitagadás, elég jól fizetnek. Mostmár viszont majdnem mindent tudtok rólam, szóval ugorjunk a történetre.

Gyorsan bedobtam a Skillet (NEM Skrillex, nem összekeverni!) táskámba két tollat egy füzetet meg egy szendvicset, felhúztam a bakancsom és elindultam a gimi felé a parkon keresztül. Mivel elég közel lakom, fölösleges a buszon nyomorognom. Egyébként sem vagyok könnyű eset, ha a tömegben való nyomulásról van szó, mivel az a specialitásom!
Amint beléptem az iskola ajtaján, megpillantottam az osztálytermünket: 10/c. Épp óra közepe volt. Ez esetben, kezdődjék a műsor! Unott kifejezést eröltettem az arcomra, majd kopogás nélkül benyitottam a terembe. Az érkezésemre mindenki felkapta a fejét, az ofő (ezt abból gondolom, hogy azt mondták, hogy ma csak ofőik lesznek) pedig szúrósan nézett rám.
-Ms. Fernandes, igaz?
-Aha.-válaszoltam rezzenéstelen arccal, majd fújtam egy rágólufit.
-Esetleg igen! És köpje ki a rágóját! Mellesleg késett!
-Ja, bocs.-mutattam nyugalmat, és tovább rágcsáltam az orbitomat. Úgy láttam, az osztály élvezi az alakításomat. Az ofi sóhajtott egyet és megkért, hogy mutatkozzam be.
-Sziasztok! Liz Fernandes vagyok, 16 éves. Ebbe az osztályba fogok járni, valószínűleg végleg. Remélem jól ki fogunk jönni, és hamar megszoktok!-mosolyogtam bűbájosan.
-Köszönjük, Ms. Fernandes, kérem üljön le.
Kinéztem magamnak egy helyet a hátsó sorban egy vörös srác mellett. Elindultam felé, és kötben kiszúrtam, hogy Skillet pólója van. Értékelem a jóízlésű embereket! Bevágódtam mellé a padba, a táskámat pedig az ölembe ejtettem. Hirtelen felém pillantott.
-Jó a pólód! -mondtam egy elismerő pillantás kíséretében.
-Köszi. Osmered a Skillet-et? -méregetett.
-Viccelsz velem? -néztem kerek szemekkel. További magyarázkodás helyett feléfordítottab a táskám és büszkén megveregettem. Elismerő pillantást vetett rá, majd visszahelyezte a fülesét a túlsó fülébe.
-Mit hallhatsz? - böktem meg a vállát.
Válasz helyett odanyújtotta a másik fél fülhallgatót. Én a zene ütemére dobolva a lábammal elkezdtem rajzolni, így ültünk óra végéig. Kicsengőkor a vörös felállt, én pedig a helyemen maradtam.