1/2. rész ~ Liz vagyok

Miután a vörös elment páran odajöttek hozzám.

-Szia! - vágódott le mellém egy hosszú, fehér hajú lány. - Rosa vagyok! - mosolygott rám - Liz, igaz?

-Igen, Liz vagyok. - mosolyogtam vissza. Örültem ,hogy valaki érdeklődik. - Tetszik a ruhád! Hol vetted?

-Én varrtam! - felelt. Ezen elcsodálkoztam. 

-Hű! Nagyon tehetséges vagy! Egyszer csinálsz valamit nekem is?

-Persze! Ezer örömmel!

-Van programod délutánra? - jutott hirtelen eszembe.

-Nem, nincs... - vágott elgondolkodó fejet - Miért?

-Arra gondoltam, elmehetnénk valahová... Tudod, beszélgetni, enni, mivel még egyáltalán nem vagyok képben a dolgokkal...

-Jó ötlet! Délután mindent elmesélek! Mit szólnál a plázához?

-Tökéletes! - virultam. Végre! Van egy barátom! Kilencedikben erre nem volt példa... De ne a múltban kalandozzunk! Inkább koncentráljunk a szebb jövőre!

A beszélgetésünket  csengő zavarta meg. Az ofő 1-2 percre rá be is toppant, a srác pedig visszaült melém.

-Na mi volt? Találtál barinőt? - röhögött

-Aha, Rosa nagyon jó fej! De szerintem te leszel a legeslegjobb barinőm! - vigyorogtam debil fejjel.

-Oké, ezt megkaptam. Látom te sem vagy kezdő oltogató! - dicsért meg.

-Köszönöm! Végre valaki elismeri a képességemet!! - nevettem - Amúgy délután Rosával elmegyünk a plázába. Van kedved jönni?

-Kösz, de inkább kihagyom a csajos délutánt - passzolt.

Hirtelen nagyon szerencsétlen fejet vághattam, mert a vörös elkezdett integetni az arcom előtt.

-Föld hívja Lizt!! Hahó! Mi bajod?

-Ja bocs, csak eszembe jutott, hogy nem tudom a nevedet. - nevettem kínosan.

-Castiel. - villantott felém egy rémédes mosolyt. Mármint... valakinek biztosan édes lett volna, de nekem nagyon fájt. A bátyám is ugyan így mosolygott. De NEM, nem szabad megint a múltban dagonyáznom! Az már elmúlt. Koncentrálj a jövőre Liz, gyerünk! Menni fog!

Miközben elméláztam észre sem vettem, hogy a körmömmel felsértettem a bőrt a tenyeremen, úgyhogy most egy cuki kis patakocskában komótosan folyt belőle a vér. Szuper. Castiel is észrevette, úgyhogy odaszólt nekem, hogy menjek ki megmosni, aztán ragasszam be. Szóval felálltam és elindultam kifelé. Igen, a nélkül, hogy szóltam volna a tanárnak. Alig tettem három lépést, egyből felcsattant.

-Fernandes! Mégis hová készül?! - á neeem nem volt idegeees.

-Mosdóba. - feleltem hidegvérrel.

- És mégis minek, ha szabad megkérdeznem?

-Ki akarom nyitni a titkok kamráját. - feleltem továbbra is "pokerfész"-szel.

-Ne szemtelenkedjen! Azonnal adja ide az ellenőrzőjét és menjen vissza a helyére!!! - kelt ki magából. Erre én csak felmutattam a véres tenyeremet és rámutattam, mire kicsit megenyhült.

-Jól van. Mossa meg, ragassza be aztán adja ide. - ezzel én is kibékültem. Mikor visszajöttem egyből rám szólt, hogy "Ellenőrző". Nem mondtam rá, hogy az én nevem Liz, nem tudom ki az az ellenőrző, pedig szerettem volna. Mára már így is épp eléggé kihúztam a gyufát. Ehelyett csak azt feleltem:

-Még nem kaptam meg. - e egyébként igaz volt.

-Rendben, akkor a naplóba írom és holnap megkapja. - azzal leültem  helyemre.

-Titkok kamrája, mi? És találkoztál trollal? - nevetett

-Igen, de leütöttem! - csillantottam meg a legcukibb vigyoromat.

Ekkor belépett diri néni.

- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket bűbájosan - Remélem jól telt a szünetetek! - erre csak erőtlen nyöszörgést és sóhajokat kapott válaszul, de tudomást sem vett róla. - Egy gyors bejelentést szeretnék tenni, miszerint az osztály egy hónap múlva öt napos kiránduláson vesz részt, melyen párokat fogtok alkotni, - itt Rosa jelentőségteljesen rám nézett, én pedig bólintottam, a termben pedig általános zűrzavar keletkezett. - Az ig. nő egy intéssel elhallgattatott minket, majd folytatta a mondókáját. - a párokat a tanári kar fogja beosztani, amik fiú-lány párosok lesznek. Ezeket holnap fogjuk kifüggeszteni az iskolaújságra. - itt-ott felszakadt egy-egy csalódott sóhaj. - Itt próbára tesszük állóképességeteket, együttműködő készségeteket  és találékonyságotokat. A többit majd a tanár úr elmondja, nekem tovább kell mennem a következő osztályba.

- Holnap megkapjátok a papírokat a hét tudnivalóiról. Egy héten belül hozzátok vissza őket! És már most mondom előre, a párok csereberélése osztályfőnöki figyelmeztetést von maga után!! - ezek után ismét nem figyeltem oda.

Mikor kicsengettek megkordult a hasam, így a büfé felé vettem az irányt. (így utólag nem értem miért nem a szendvicsemet ettem meg, de mindegy) A folyosón velem szembe jött három lány. Messziről látszott rajtuk, hogy igazi kis pláza cicák. Úgy vettem észre, hogy kiszemeltek, mint új lányt, ezért nem mentem el, kíváncsi voltam mi lesz.

-Hé! Új lány! Liz, igaz? - szólt oda nekem a bandavezérnek tűnő szőke lány bűbájosan.

-Szia, igen Liz vagyok. - vigyorogtam felé boldog, 32 fogat megvillantó mosollyal.

-Amber vagyok. - ahaa szóval ez az új kedvenc ribim neve! - van kedved dumcsizni velünk, meg esetleg hozni nekem valami fincsit? - igen, sejtettem, hogy valami ilyesmi szándéka lesz.

- Háát igazán szívesen "dumcsiznék" veletek, de sajnos rontana az hírnevemen, ha olyanokkal mutatkoznék akik lefejelték a sminkes dobozt, bocsikaaa! - azzal ismételten egy széles mosollyal otthagytam őket. Kicsit lefagytak a beszólásomon. Kicsit.

Beálltam a büfé előtti sorba, azonban hirtelen egy nem túl férfias-ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött:

- Szia Liiiiiiiiiiz!!!! Van kekszem, kérsz? - lassan megfordultam, hátha csak képzelődtem és az a valaki eltűnik, de csalódnom kellett. Kentin -aki a hangot kiadta- teljes 160 cm-s életnagyságában ott állt mögöttem. Míg én próbáltam úrrá lenni a sokkomon ő folyamatosan ontotta magából a szöveget.

- Jajj, Liz annyira örülök, hogy itt vagy, már azt hittem, hogy sohasem látlak többé,meg ho- de itt egy gyors mozdulattal három keksszel betömtem a száját és elsprinteltem.

Úgy látszik a tízóraimnak lőttek sóhajtottam. Várjunk csak... Nem is! Hiszen nekem van egy szendvicsem! Wipiii! boldogan ugráltam be a terembe. Odapattogtam a táskámhoz, de Cast nem bírta ki, hogy ne szóljon be:

- Mi a gáz balerina? Elgurult a nyugibogyód?

- Á, ne aggódj Piroska semmi gáz, csak rájöttem, hogy van szendvics a kosárkámban. - oltottam be. Ismét. Azzal elővettem a szenyómat és rágcsálni kezdtem. Közben Rosa odajött hozzám és beszélgetésbe kezdtünk. Úgy 5 perc múlva gyanakvó arccal Castielre néztem.

-Castieeeel - kezdtem sátánian - Hol a szendvicsem?!

- Én azt honnan a rákból tudnám? - nézett értetlenül - biztos megetted.

- Dehogy ettem! Tudom, hogy te vetted el mikor nem figyeltem!!- azzal a válaszát meg sem várva rávetettem magam és ráültem mondván, hogy adja vissza. Közben Rosa leesett az asztalról a röhögéstől. Castiel hirtelen a derekamnál fogva lepakolt magáról. 

-Lehetséges... Hogy tényleg megettem? - kérdeztem magamtól rémülten.

-Igen! Állt fel végre Rosa..

-Jaaa... Akkor bocsi - néztem fel Castra a földről. - Hé! - jutott eszembe - Van kajád?

-Nehogy már még mindig éhes legyél!! Én fele ennyi kaját sem hoztam, mégis jóllaktam! - hitetlenkedett Castiel.

- Naaaa - meredtettem rá kiskutya szemeket.

-A-aa - ellenkezett tovább - Nem veszek neked semmit. - Ekkor nyüszíteni kezdtem, mint egy kutyus, és rátettem a kezem a fejére. Ekkor értem el amit akartam, ugyanis ő felállt és magával húzott engem is. 

-Jól van. Kapsz egy zacskó chipset, de semmi több!! - én erre csak vigyorogtam és fogadást ajánlottam:

-Tudod mit? Azé a chips aki győz szkanderban! Plussz a vesztes teljesíti a nyertes egy kívánságát!

-Rendben! - ment bele rögtön. Fogalma sem volt, kivel áll szemben. Mikor visszaértünk a büféből leültünk, és szinte azonnal lenyomtam.

-Hehe, nyertem, szóval ide a chips-szel!!

-Hagytam magam -puffogott

-Persze-persze, csak adjad már! - azonban túl hangos lehettem, mivel a többiek a bűvös "chips" szó hallatán rögtön körénk gyűltek.

-Uu kaphatok?

-Csak egy szemet, légyszii!!

-Visszafizetem!! - hallottam minden felől. Na persze és végén én nem kapok semmit! Gyorsan Castiel háta mögé bújtam és előadtam egy kisebb Gollam monológod í "dágaszág"-ról, mire ők csalódottan elmentek.

- Még egy kívánságom is van! - vettem elő a leg pedofilabb fejemet

-Ne kímélj!.. - sóhajtott

-Tesóság egy életre? - mosolyogtam rá őszintén. Miután felfogta, hogy nem akarom alsógatyában futtatni az utcán, csak azt,hogy legyen  a fogadott bátyám, láttam a megkönnyebbülést az arcán.

-Tesóság. - borzolta össze a hajamat.

A plázát leszámítva a nap elég unalmasan telt, szóval azt inkább nem részletezném. Tehát pláza:

Összefutottunk két sráccal, akiknek Ros a nyakába ugrott.

-Armin! Alexy!

-Neked is szia Rosa! - vigyorgott a kékhajú - Ki a barátnőd?

-Áh, ő itt Liz ma jött az osztályba - ekkor hirtelen besokkoltam, mivel a kék hajú odaugrott hozzám és jó szorosan megölelt: 

-Wipíí! Egy új hugicaa!

-Én is örülök neked, ööö

-Alexy - segített ki mosolyogva.

-Akkor te leszel Armin. - Fordultam a feketéhez

-Igen, örülök! - mondta kedvesen - de én most lépek! Sziasztok!

-Szia! - köszöntem utána, de nem tudom, hogy hallotta-e.

-Ma nem láttalak titeket a suliban! Hol voltatok?

-Ööö hát az úgy volt hooogy nekem nagyon fájt a hasam éééés...

-Nem tudsz hazudni! - nevettem

-Na jól van lányok mentem sziasztook! - azzal le is lépett a kínos szituból.

-Ros, van más is aki nem jött ma be?

-Igen, van egy valaki... - gondolkozott el. - Lysander. Elég jó fej srác, szerintem jól kijönnétek!

-Gondold?

-Persze! Ugyan rólad még nem tudok sok mindent... De őt ismerve és téged elnézve, szerintem nagyon jól kijönnétek! - remélem Rosnak igaza van... minél többen vannak körülöttem, annál kevesebbet depizek!

Még úgy két órát mászkáltunk, majd Rosat hazahívták, hogy segítsen. Lassacskán én is hazaindultam.

Otthon átgondoltam a napomat, és így utólag... Úgy látom, hogy egy csodálatos új élet vár rám!!