2. rész ~ Régi barát

Reggel korán keltem, hát úgy döntöttem ma időben megyek be. Mikor beléptem a kapun megpillantottam Castielt. Gondoltam meglepem egy kicsit, hát nekifutottam és teljes lendületemből a hátára ugrottam.

-Bátyóóó!! - kiáltottam közben. Szegénytől csak egy "Mi a..."  tellett, majd felborultunk. Mikor magához tért a sokkból felállt és úgy nézett le rám értetlenkedve. Erre ém csak felé nyújtottam a kezemet, arra utalva, hogy húzzon fel. Miután segített feltápászkodni a lehető leg diszkrétebben kérdezte meg:
-Liz, te meg mégis mi a jó életet művelsz?!
-Mi az, már a tesómnak - hangsúlyoztam ki a szót - sem szabad ötülni?
-Bolond vagy! - nevetett.
-Tudom! - nyújtottam ki a nyelvem. Azzal ismét felugrottam a hátára. Most viszont el is kapott és bevitt a terembe.
-Hát ti? - kérdezte Ros mikor beértünk a terembe.
-Semmi különös. - másztam le Cas hátáról, aki erre ott is hagyott minket.

-Tegnap említettél még valakit... - jutott hirtelen eszembe - Lysander, igaz?

-Igen-igen, ha jól láttam már meg is érkezett. Gyere me- - de nem tudta befejezni a mondatot, mivel Alexy a nyakunkba ugrott.

-Liz! Rosa!

-Neked is szia Alexy! - nevettem

-Uuu, csajok van programotok délutánra?

-Nem, nincs. - felelt Ros helyettem is.

-Szupcsiii! - ujjongott

-Miért is? - kérdeztem.

-Jaa, csak mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.

-Csak mi hárman? - csodálkozott Rosa

-Jajj, dehogy! Még hívnám Irist, meg... - itt még felsorolt egy csomó lányt, akiknek nem emlékszem a nevére.

-Rendben, mikor talizzunk?

-Fél négykor a mozi előtt.

-Okés - mosolyogtam. De jó! Ma is van programom. Ez után Alexy elment, mondván, hogy neki még szólnia kell a többieknek is.

-Szóóóval, ott tartottunk, hogy

-Menjünk oda Lysanderhez. - fejezte be helyettem a mondatot.

-Szia Lys!! - köszönt Rosa.

-Szia Ros! Rég találkozunk. - mosolygott - Ki a barátnőd? - most komolyan... mindenki így kérdezi meg?!

-Liz vagyok - vigyorogtam. - Ebbe az osztályba járok, csak te tegnap nem voltál itt, szóval lemaradtál az alakításomról...

-Sajnálom... - nevetett.

-Mit írsz? - ültem le mellé

-Semmit. - akarta becsukni a füzetet, de én gyorsabb voltam és elkaptam előle, majd olvasni kezdtem. Mikor a végére értem leesett állal néztem rá.

-Te-jó-ég!! Ez nagyon jó! - csillogtam a szemeim

-Komolyan tetszik?

-Persze! Ez zseniális! Már csak meg kéne zenésíteni... - ujjongtam, bár szerintem kicsit túlpörötem.

-Örülök, hogy tetszik. - mosolygott. - És a megzenésítésről szólva... Az Castiel feladata.

-Hogy-hogy? - néztem rá értetlen fejjel.

-Egy bandában játszanak. - segített ki Ros.

-Jaa, így már minden világos! - mosolyogtam.

-Csak nincs dobosunk. - sóhajtott Lys - meg kéne még egy lány aki gitározik és énekel. - fogta a fejét. Szegények... Nagyon kétségbe vannak esve. Bárcsak tu-. Hé. Egy pillanat. Teljesen felvillanyozódtam! (elképesztő, mi minden átfut az ember agyán egy másodperc alatt, nem?)

-Esetleg van rá lehetőség, hogy beálljak? - érdeklődtem.

-Miért? Tudsz dobolni?

-Háát. Azt pont nem. - nevettem - Viszont gitározni és énekelni igen!

-Komolyan? - nézett hitetlenkedve

-Nem hiszed?

-De-de... csak ennyi idő után, így az ölünkbe pottyan egy lehetőség, szinte hihetetlen! Holnap este meghallgatunk, rendben?

-Okés. - mosolyogtam. Örülök, hogy lett valami értelme, hogy gitározni tanultam. Becsengettek, szóval leültem Castiel mellé. Az ofő szinte azonnal be is toppant.

-Gyerekek! Ma két új osztálytársatok érkezik, mivel ők nem tudtam tegnap érkezni, Ms. Fernandessel együtt. - a nevemet furcsa mód kissé gúnyosan mondta. Nem is értem... - Kérlek fogadjátok őket szeretettel!

Belépett egy egyenes szőke, és egy hullámos barna hajú lány. Castiellel mind a ketten koncentráló fejet vágtunk, mintha ismernénk az egyiküket. Egyszerre ült ki a döbbenet és a felismerés vegyes kifejezése az arcunkra. Egyszerre kezdtünk beszélni is.

-Tejóég! Misa/Deborah! (Liz a Misat, míg Cas a Deborah-t mondja) Várj, mi? - néztünk egymásra és döbbenetünkre még mindig egyszerre beszéltünk - Ismered? Honnan? - kezdett idegesítővé válni - Hagyd már abba! Nem, te hagyd!

-Na jó, pszt. Szóval honnan ismered? - kérdeztem.

-Ő... az exem, Deborah.

-Értem...  Hékás! - jutott hirtelen eszembe - Ma még nem balhéztam. - döbbentem le. Castiel meg csak röhögött.

-Misaaaaaa!! - álltam fel és szaladtam oda hozzá az ofő sokkját kihasználva.

-Te-jó-ég!! Liz, te vagy az? Mi történt veled? - nem tudtam válaszolni, mert a tanár elordította magát.

-Fernandes!!!! azonnal takarodjon a helyére, vagy akkora intőt kap, hogy kilóg a naplóból!!!

-Jól van már... - válaszoltam flegmán, majd a helyemre ballagtam.

-Honnan ismered a csajt? - kérdezte Cas mikor lelültem - Elég jó nő...

-Te perverz állat. Ha egyszer is hozzáérsz egyessével töröm el minden ujjad. Közöltem a hidegvérű gyilkos nyugalmával. Neeem nem vagyok pcszihopata.
-Jól van már na. Pcsziho mókus.
-Beszóltál? - néztem rá fenyegető tekintettel. Persze látszott rajtam, hogy csak hülyülök.
-Á neeeeeem - felelte "némi" iróniával a hangjában.
-Azé'! - vigyorogtam. Mire felnéztem az ofő eltűnt, a két lány körül pedig ott tolongott a fél osztály.
-Misaa! - kiáltottam el magam.
-Liz! - bukkant elő Misa feje a többiek közül. Odaugrottam hozzá és megöleltem.
-Úgy hiányoztál... -sóhajtottam mélyen a szemébe nézve.
-Liz, mi van veled? Mi ez a depi?! Mi ez a stílus? Mi lett a hajaddal? Na mesélj de nagyon gyorsan!!
-Te meg vegyél levegőt! - nevettem.
-Na mizu csajok? - lépett mellénk Alexy - Te is szeretnél délután moziba jönni? - támadta le egyből szegény Misat.
-Lassíts Alexy! Szegény Misa levegőt sem kap! - nevettem.
-Á, szóval Misa! Örülök, hogy lett még egy barinőm!! - ölelte meg.
-Szóval. Ő itt Alexy, akinek mindenki a barinője, vagy a hugicája. - vigyorogtam.
-Amúgy ti honnan ismeritek egymást? - kérdezte a "bátyókám".
-Általános óta BFF-ek vagyunk. - válaszolt helyettem Misa.
-Óó, de szupcsi! - örvendezett Alexy - Amúgy... a Misa neked...?
-Úgy csak Liz hív, de én nagyon szeretem. - mosolygott - Az igazi nevem egyébként Annie.
-Miért pont Misa? - fordult most hozzám.
-Mert Misa-Misara emlékeztet. - jelentettem ki, mintha teljesen egyértelmű kéne, hogy legyen.
-Misa-Misa egy animében szerepel.- segítette ki szegény értetlen Alexyt Misa.
-Ááá, értem
-Mibe, hogy nem érti? - súgtam oda Misanak, aki erre csak kuncogott.
-Egyébként igen, megyek moziba. - felelt az eredeti kérdésre.
-Szupcsi! - ujjongott Alexy, majd tovább állt.
-Hé! - kiáltottam még utána.
-Hm?
-Hívhatnak Al-nak? - vigyorogtam
-Felőlem... - felelte kedvesen.
-FullMeatal Alchmist?
-Fullmetal Alchemist. - nevettem.
-Fuu tényleg. Mi van nagy D-vel? - ezzel Danre célzott. Már egészen alsós korunk óta így hívta a bátyámat.
-Áhh, semmi. - legyintettem, de ő azt hitte, csak húzom az agyát, hát tovább nyaggatott. Közben mindenki kiment a teremből szünetre, csak mi maradtunk ketten.
-Naa, mondjad már!! Most nála laksz, nem? Milyen vele? - könnyek gyűltek a szemembe. Felnéztem rá és sírással küszködve megpróbáltam válaszolni, de túl korai volt ez még nekem.
-Misa... é-én... - nyökögtem. Habár látta rajtam, hogy nehéz, tovább nyaggatott.

-Mi a baj Liz?  Te? - nézett rám kérlelôn- Tudod, hogy én meghallgatlak. - suttogta nyugtató hangon miközben végigsimított a kezemen. 

Én... e-egy.. -dadogtam

- Te egy mi?  - kérdezte szinte már könyörögve. 

-Egyke vagyok! - tört ki belôlem a zokogás, s rázkódó vállal az ölembe hajtottam a fejemet. Próbáltam megynyugodni, de nem nagyon jött össze.

Misa a hátamat simogatta, s közben éreztem, hogy remeg a keze. Nem tudott mit mondani a sokktól. Pontosan tudta, hogy mennyit jelentett nekem. Mostmár teljesen világos volt neki a változás amin keresztülmentem. 

-És az apád? Még mindíg nem jelentkezik? - remegett a hangja. 

Én csak megráztam a fejemet még mindíg rázkódó vállal. 

-És anyukád?  Vele mi van?  - kérdezte. Rosszul tette. Én csak felemeltem a fejem amin a könnyek egyre erôteljesebben zúdultak le. 

- Autóbaleset.... Sziréna...  Koporsó... - dadogtam össze-vissza. Misa szerencsére értette a lényeget. Vissza hajtottam a fejemet az ölembe és tovább sírtam. Nem tudom miért, de az, hogy kisírhattam magam neki, sokat könnyített a szívemet lehúzó acél lakaton. 

- Ez...  Ez egyszerûen - nem fejezte be a mondandóját. Azt hittem a szavakat keresi, de tévedtem. Hirtelen levette rólam a kezét, helyette két erôs kar húzott magához. Jól esett a melegsége. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem ki az. Egyszerûen nem tudtam hová tenni ezt az érzést magamban. Lysander volt mellettem. Gyorsan megtöröltem a szemem, de a könnyek nyomát és a szétfolyt spirált nem tudtam eltüntetni. 

- Lys...  - suttogtam - Mióta vagy itt? 

- Épp elég ideje, hogy el tudjam képzelni, min mész át. 

- Valóban így gondolod? - meredtem rá hitetlenkedve- Mert szerintem fogalmad sincs! 

-Liz...  - teljesen megrôkönyödött. 

-Sa-sajnálom - hebegtem-csak... elborult az agyam. Nem akartalak megbántani. 

-Semmi baj - suttogta a fülembe, a lehellete csiklandozta a bôrömet. - Igazad van.  Fogalmam sincs, hogy ez milyen lehet. 

-Köszönöm. - öleltem meg.- Olyan szánalmas vagyok! -nevettem el magam - mióta az eszemet tudom megvetettem azokat akik másokkal sajnáltatják magukat, erre tessék! Játszom itt nektek a nagyhalált! 

-Dehát ez teljesen más! - hitetlenkedett Misa. 

Dehogy más! Ez egyéni szocprobléma. Senkit sem akarok ezekkel a hülyeségekkel untatni. - mostmár csak magamra voltam mérges amiért ilyen gyenge vagyok. - Én nem ilyen vagyok, ha eddig elviseltem ez után sem lesz probléma. -suttogtam-Igen! Errôl van szó! Nem fogom magam sajnáltatni. - örültem már hangosan. 

-Mi van? -nézett értetlenül Misa. 

- Felejtsétek el amit az elôbb mondtam. - legyintettem - Utálom ha sajnálnak. - azzal kimentem, hogy valami szalonképes fejet varázsoljak magamnak. Amíg kint ügyködtem Misa és Lys tovább beszélgettek. 

- Utána megyek. - állt fel a fiú. 

- Ha jót akarsz neki, nem teszed. - ingatta a fejét. 

-Mi? Mégis miért? 

-Liz tipikusan az a fajta ember, akinek a saját büszkesége a legfontosabb. Ha most utánamész, azzal azt erôsítenéd benne, hogy ô most sajnálatra méltó és a maradék önbecsülése is a porba hullana. Ezt te sem akarhatod. Ha úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, hálás lesz nekünk. 

-Rendben... -sóhajtott, majd visszazuttyant a székére. - Misa, igaz? - mire a lány bólintott - Csodálatra méltó barátnôd van. Még sosem láttam olyan embert akiben ennyi tartás lett volna. 

- Ugyan hagyjuk már, csak az egója teszi. -nevetett, de tudta, hogy Lysandernek igaza van. 

Mikor már nagyjából tisztességes fejjel kiléptem a mosdóból egy nem kívánatos személybe botlottam. 

- Áá,  szia Liz!  - nyávogta sátánian undorító hangon Amber. 

- Kopj le Barbie most nincs hozzád türelmem!  - azzal elsuhantam volna mellette, de a húzottszemû barátnôje elkapta a kezemet. Nem volt kedvem verekedni, szóval megálltam. 

-Mondd gyorsan amit akarsz, aztán leléptem. - szóltam ingerülten. 

-Jajj semmi különös,  csak láttalak ma beszélgetni Kentinnel... 

-Remek, és ez miért is érdekel engem? - forgattam a szememet.

- Pusztán azért, mert elment katonai iskolába, így jó ideig nem fogod látni. - vihogott. 

- Mi? Komolyan?  - kérdeztem boldogan - Köszönöm Istenem! Egy nyomorékkel kevesebb!